Ezt a cikket utoljára ezen a napon módosítottuk: 2019.11.15. Mindent megteszünk, hogy naprakész információt szolgáltassunk oldalunkon, de előfordulhatnak elavult információk korábbi bejegyzéseinkben. Ha elavult információt találsz, kérjük, hogy jelezd ügyfélszolgálatunknak. Köszönjük!
Pénteken este cukrászdában voltunk. Alíz cukrászműhelye nem abban a városban van, ahol lakunk, tehát autóba kellett ülnünk. Persze a mi városunkban is van cukrászda (nem is egy), mi mégis felkerekedtünk, és vállaltuk az autózás kényelmetlenségeit. Már akkor is sötét volt odakint, amikor elindultunk.
A húszperces úton végig azon gondolkodtam, mi a fenéért autózunk péntek este? Miért nem megyünk le a hozzánk legközelebbi cukrászdába, könnyű séta, (majdnem) ugyanolyan minőség? Mi visz rá minket az utazásra? Oké, a süti nagyon finom. Aztán kedvesek az eladó lányok. A berendezés ízléses, az illemhely kulturált. Pont, mint a mi városunk összes cukrászdájában.
Marcipános sacher torta, mézes kocka, két gesztenyés-habos kocka, és persze az elmaradhatatlan forró csokoládé (az egyik tej-, a másik keserűcsokis). Plusz aprósütemény otthonra. Beiglit nem vettünk, mert a kedvencünk (gesztenyés-meggyes) épp kifogyott. Majd a jövő héten.
Hazafelé azonban összeálltak a fejemben a mozaikdarabkák. Nem a süti teszi, de nem is a mosolygós eladólányok. Ez valami egész más.
Azt hiszem, egyáltalán nem ezek voltak az okok.
Ezek csupán következmények.
Lehet, hogy egyszer összefutunk Alíz Cukrászműhelyében is?
Ha még nincs számlakibocsátó fiókja, itt egy perc alatt létrehozhatja a sajátját: kattintson ide.