Ezt a cikket utoljára ezen a napon módosítottuk: 2020.01.31. Mindent megteszünk, hogy naprakész információt szolgáltassunk oldalunkon, de előfordulhatnak elavult információk korábbi bejegyzéseinkben. Ha elavult információt találsz, kérjük, hogy jelezd ügyfélszolgálatunknak. Köszönjük!

Tegnap este egy érdekes kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, melynek témája a magyar vállalkozók helyzete és lehetőségei voltak. Közvetlenül mellettem egy fiatal diáklány ült, aki Európa egyik legjobb egyetemén tanul (Hollandia). Bár alig ismerjük egymást, annyit azért tudtam róla, hogy az ön-, lét-, és tanfenntartáshoz szükséges összeget diákmunkával teremti elő.

Míg a pulpituson folyt a diskurzus, azon gondolkodtam, hogy valójában ki tekinthető vállalkozónak? Első pillantásra talán azt hinnénk, hogy a válasz egyszerű: aki számlát bocsát ki. Ez a definíció azonban több szempontból is félrevezető.

Helyette inkább a következő négy feltétel látszik helyesnek: az a vállalkozó, aki

  • befektet
  • a jövőbeli haszon reményében,
  • vállalva a kockázatot, és
  • közben keményen dolgozik.

Elfordítottam a fejem, ránéztem a mellettem ülő diáklányra, majd megszólaltam: igen, te is vállalkozó vagy. Riadtan kapta el a tekintetét. Persze nem vagyok biztos abban, hogy egyáltalán tudja, mi az a közösségi adószám. De ez nem is baj: ettől függetlenül állítom, hogy (jó esetben) egy egyetemista lány is ugyanazt a viselkedésmintát követi, mint egy jó vállalkozó.

Miért is?

Az nem kérdés, hogy a tanulás = befektetés. Nem is akármilyen befektetés, hiszen az öt (vagy több) éves munka gyümölcse messze a jövőben érik majd be.
A többéves befektetés célja nyilván a haszon. Jó diplomával, magasan kvalifikált szakemberként biztos egzisztenciára tehetünk szert (feltéve persze, ha a tanulást öt év után sem hagyjuk abba 🙂  „lifelong learning”.
Persze a kockázat is magas. Ki tudja, öt év múlva a választott szakmának mekkora lesz a keletje? OK, vannak kivételek, egy orvos vagy tanár nem tévedhet nagyot, bár a sebészrobotok és az e-learning még itt is okozhat meglepetéseket.
Szükséges a negyedik feltétel is: a kemény munka. És ha ez a munka nem csak a jövőbeni cél elérését szolgálja (tanulás), de a folyamatos befektetéshez szükséges erőforrásokat is biztosítja (napi megélhetés és tandíj), akkor tényleg azt mondom: le a (négyszögletű) kalappal!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Tedd meg itt a cikk alatt, vagy Facebook oldalunkon.
Ha pedig vállalkozó vagy és számláznál: ne habozz, REGISZTRÁLJ 🙂
KIPRÓBÁLOM MOST