„Hogy valami frankó dolgot csináljunk” – Ismerd meg Ángyán Balázst, a Számlázz.hu ügyvezetőjét!

Zsinórban harmadszor nyert a csapat Szerethető Munkahelyek díjat 2019-ben, mialatt a norvég anyacég-csoporton belül végzett éves felmérés szerint is a legvidámabb team vagyunk. Előbbi eredmény a hazai közönség szerint, utóbbi a nemzetközi cégcsoport munkatársi teljesítményértékelései során született. Tipikus anti-multiként, és dinamikusan fejlődő, mára 170+ ezer vállalkozást kiszolgáló magyar cégként ez felvet néhány (kellemes!) kérdést. Hogyan is csináljuk mi ezt?

De tényleg: hogyan telnek a mindennapok a Számlázz.hu főhadiszállásán, a gyönyörű, Graphisoft Park-beli irodában? Megkérdeztünk négy menedzsment-tagot arról, hogy számukra milyen munkahely ez, a csapatuk mire képes. Miért kérdeztünk? Mert reméljük, hogy a TE céged irányításában, fejlesztésében is segíthetnek ezek az apró titok-morzsák! Az alapítókat már jól ismeritek (közülük is leginkább Stygár Lászlót, akivel mind a blogon, mind a Számlázz.hu Akadémián gyakran találkozhattok). De kik is azok az emberek, akik a 20+ fős csapatot, és a dinamikus üzleti növekedést irányítják? Ángyán Balázs, a cég ügyvezetője mesél először.

Kezdetek: 3 évvel ezelőtt indult a történet

– Balázs, az előbb, mielőtt elindítottam volna a felvételt, azt mondtad, hogy annak idején úgy jöttél ide dolgozni, mintha haza jöttél volna. Oké, de mihez képest? És vajon mitől volt ilyen érzésed?

– Amikor el akartam jönni az előző munkahelyről, elég sokat nézelődtem. A mai napig emlékszem, hogy este a nappaliban ültünk, nézegettem a Profession.hu-t, és amikor megláttam a Számlázz.hu hirdetését, azt éreztem, hogy valójában ennek nem itt kéne lennie, hanem egy nekem küldött emailben, annyira nekem szól. Nem azt éreztem, hogy engem ide fel fognak venni, hiszen ebben nem lehettem biztos, hanem hogy teljesen biztosan ezt szeretném.

– Ez 2017 legelején történt, és az akkori hirdetés még operatív vezetőt keresett. Most ügyvezető igazgató vagy, tehát nagyjából mindazt a változást, ami azóta történt, te vezényelted le. Számodra mi változott, miközben a ‘hivatalos titulusod’ is átalakult?

– Nekem nagyon tetszett már az első beszélgetések elején, hogy tudatosan külön volt választva a stratégia és az operatív működés. Nem az ügyvezető felelőssége volt mindkettőt végigvinni. Szerintem csak a különlegesen kiemelkedő képességű emberek tudják azt megcsinálni, hogy egyszerre nézzenek a távolba, lássák a fényes jövőt, és közben ezt a hosszú utat megtegyék lépésenként. Zseniális a Számlázz.hu-ban, hogy Egon (Kis Ervin Egon, stratégiai tanácsadó – a szerk.) révén volt egy nagyon jó stratégia, nagyon klassz vízióval, míg a Jani (Stygár-Joó János, alapító-tulajdonos) ügyvezetőként nagyon klasszul vitte a céget az Egonnal közösen kijelölt cél felé. Nem felvágásból mondom, hanem tény, de korábban voltam ügyvezető is, vezérigazgató is. Olyan is volt, hogy egyszerre három cégnek voltam vezérigazgatója, meg még kettőnek ügyvezetője. Lehetett volna presztízskérdés abból, hogy nekem visszalépés-e operatív igazgatóként beülni egy ügyvezető igazgató és egy stratéga alá. Egy másodpercig nem gondoltam, hogy visszalépés lenne, hanem azt, hogy ez a hazatalálás. A stratégia nagyon világossá tette, hogy hogyan kell az operációt csinálni, és ez egy végtelenül hálás feladat.

Színre lép a Visma

– Az elmúlt lassan három éved során a Visma-megállapodás volt az egyik legkomolyabb szervezeti változás a Számlázz.hu életében: 2018 őszén lett egy norvég anyacégünk. Nagyrészt a te kezedben fut össze ez a kapcsolódás. Mesélsz erről egy kicsit?

– A Visma egy szuper cég. Korábban 11 évet töltöttem a Telenornál, tehát valamennyire ismertem a norvégokat, a munkastílusukat. Nagyon szerethető emberek és nagyon szerethető, ahogy dolgoznak. A skandináv gondolkodás emberközpontú, támogató, nagyon nem hibáztató habitus. Biztonságérzetet ad, hogy nem vagy magadra utalva, hanem számíthatsz a többiekre.
Nem egyedül a Visma tett ajánlatot a részesedés értékesítés során, de teljesen biztos, hogy a Vismával volt szerelem első látásra. Mind a mai napig azt gondolom, hogy a tulajdonosok legjobb döntése volt, hogy a Vismával állapodtak meg. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy 1 millió előfizetővel, 10 ezer munkatárssal, 120 tagvállalatból álló cégcsoportként Európa legnagyobb felhő-alapú, SaaS cége. Bizonyos mértékben nem kerülheti el azokat a lépéseket, amivel strukturáltan, jól áttekinthetően működtetni lehet egy ekkora cégcsoportot. Ez nem azt jelenti, hogy elvtelenül multivá válik, és a szó legrosszabb értelmében vett “multisodás” zajlik ott, de kétségkívül a Visma megjelenésével megjelentek olyan dolgok, amelyek a Számlázz.hu-ban korábban nem voltak szokásosak. Ha ezeket más cégeknél rosszul csinálták, akkor épp az ilyen helyekről menekültek el azok, akik ide jöttek dolgozni. Nem kerülhető el teljesen, hogy néhány, nagyvállalatokra jellemző dolog beszivárogjon a Számlázz.hu életébe is. Az én egyik legfontosabb feladatom az, hogy egy olyan burkot képezzek a Számlázz.hu és a Visma közé, ahol minden átjön és átmegy, ami jó, de mindentől, amitől tartanak nálunk az emberek, amennyire lehet, mentesítsem őket.

– Tudsz mondani példát olyan gyakorlatra, amit a Visma szeretett volna nálunk is megvalósítani, átengedted a membránon, és működik?

– Az egyik például, hogy nagyvállalatoknál rendszeresen van dolgozói elégedettség felmérés. Kimondani is olyan, hogy az embereket a hideg rázza tőle… Eleve, ennek a cégnek nem dolgozói vannak, meg nem beosztottai vannak egyes vezetőknek, hanem munkatársak, itt egy csapat dolgozik együtt. Ez az elégedettségi felmérés olyan skandinávosan jól van megcsinálva, összesen nyolc kérdésből áll. Egyszerű kérdések, mégis sokat elmondanak, nem fáj kitölteni, mégis sokat meg lehet belőle tudni. Arról szól, hogy mennyire jó egy adott helyen dolgozni az adott nyolc szempont szerint. Meg lehetett volna csinálni szigorral, vagy akár úgy, hogy valami ronda módszerrel elszabotáljuk. De meg lehetett úgy is csinálni, hogy ne fájjon, viszont az eredményeknek tudjunk örülni, és tudjunk belőle tanulni.

Hogy működik a menedzsment?

– Voltaképp a te eddigi három éved alatt állt össze a Számlázz.hu menedzsmentje. Mi az, amiben kilógunk a “szokásos” cégek vezetési gyakorlatai közül?

– Sokszor hallhattad tőlem Sir Richard Branson mondását, ami úgy szól, hogy nem az ügyfelek az elsők, hanem a munkatársak: ha jól bánunk a munkatársainkkal, ők jól fognak bánni az ügyfeleinkkel. Szerintem ez tökéletesen így van, és bár nem minden iparágban, de szerencsére a Számlázz.hu-nál ez az elv érvényesíthető. Ennek két fontos eleméből az egyik a bizalom, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy elhisszük a másik emberről, hogy képes valamit megcsinálni, és azt meg is akarja csinálni. Janinak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy kialakított egy rendszert, így megtaláljuk azokat az embereket, akik 100%-ig megbízhatók ilyen értelemben. Minden egyes napon igazolják azt, hogy a bizalom nem egy naiv, népmesei dolog. Tényleg képesek arra, amiért itt vannak, és meg is akarják csinálni: ennek az eredménye az egészen kiváló tevékenység.
A másik, ami számomra kulcskérdés, hogy nem mikromenedzselünk. Ameddig csak lehet, tűzzel-vassal szeretném irtani, hogy itt senkinek ne kelljen megmondani, hogy mi a dolga, és senkinek ne kelljen a nyakában lihegni, hogy azt megcsinálja-e. Nyilván erősen összefügg a mikromenedzsment hiánya és a maximális bizalom. Ha egy vezető mikromenedzsel, a teljes csapat áteresztőképessége annyi lesz, amennyi a vezető áteresztőképessége. Mert akkor mindent ő akar megmondani, mindent kontroll alatt akar tartani. Teljesen biztos vagyok abban, hogy egy jó csapat sokkal több kimenetet képes előállítani, mint amennyi a vezetőn keresztül tud menni. Másrészt egy vezető nem érthet mindenhez. Nagyon nagy baj lenne, ha mindenhez jobban értene, mint a munkatársai. Van ez a klasszikus mondás, hogy ha te vagy a legokosabb ember egy szobában, akkor nem jó szobában vagy. Itt olyan emberek kellenek, akik a saját szakterületükhöz jobban értenek, mint a vezető, és ez pont így van rendjén.
Azért sem mikromenedzselünk, hogy az emberek merjenek döntéseket hozni, merjenek felelősséget vállalni. Ők nem egy fogaskerék egy gépezetben. Nemcsak azért vannak itt, hogy valakinek a keze alá dolgozzanak, hanem minden egyes napon képesek valami nagyon klassz dolgot előállítani. Ez önbizalmat ad, ez olyan egészséges felelősségérzetet biztosít, amire az embereknek szüksége van. Nekem is.
Egyébként nincs titok, semmi olyat nem mondtam, amit ne lehetne egy puhafedeles menedzsment tankönyvben elolvasni, vagy ne találnánk meg napi hatszor a LinkedIn-en. Csak ez itt működik.

– Ezek után muszáj megkérdeznem: van olyan, amit nem szeretsz a Számlázz.hu-ban?

– Igen. Hogy nem tudunk többet együtt lenni. (nevetés:) Tökre szeretünk együtt lenni, és nyilván ez megint népmesei túlzásnak tűnik, de nem az. Viszont nekem problémát jelent, ha valakin azt látom, hogy valami bántja, vagy nem érzi jól magát a bőrében, bármi miatt. Ha ezen nem tudok segíteni, vagy úgy érzem, hogy nincsenek eszközeink, nekünk mint cégnek, hogy segítsünk valami megoldást találni, azt nem szeretem.
Persze azért az itteni életünkben sem rózsaszínű csillámpónik fingják a szivárványt, azért itt is vannak napi megoldandó feladatok, van olyan, hogy valaki rossz passzban van, és vannak néha egészen emelt hangú, heves szakmai viták – hozzáteszem, szerintem nagyon jó, hogy vannak, sokkal rosszabb lenne, ha nem lennének -, de ez mind tök oké.

Kényelmessé tesz a siker?

– Abban látsz bármilyen nehézséget, hogy piaci viszonylatban vezető cég a Számlázz.hu?

– Abszolút, bár nem nehézségnek nevezném, inkább feladatot jelent. Az egyik ilyen feladat például az, hogy tartsuk meg az alázatunkat. Nem azért dolgozunk itt, hogy piacvezetők legyünk, hanem hogy valami frankó dolgot csináljunk, amit az ügyfelek élveznek. Amitől könnyebb a napjuk, amitől képesek többletet kihozni, és emiatt vélhetőleg boldogabb életet élni a saját vállalkozásukban, mert olyan megoldásokat nyújtunk, amivel egy csomó időt spórolunk, egy csomó stresszt leveszünk a vállukról. Szerintem kockázat, hogy bármit is mutatnak a számok, és a piaci felmérések, nem azért dolgozunk, hogy a piaci részesedésünk oszlopa magasabb legyen a diagramban, hanem az ügyfelekért. Meg hogy saját magunk is elmondhassuk, hogy valami nagyon klassz dolgot hoztunk létre. A piacvezetőség elkényelmesíthet. Hajlamossá tesz egy picit lebecsülni a versenytársakat, és az elbizakodottság nagyon veszélyes. Az az első lépés a szakadék felé.

– Van trükk, ami ennek gátat szabhat?

– Persze. Önmagában fontos dolog, ha ezt felismerjük. Emellett tudatosítjuk magunkban azt is, hogy nem az a cél, hogy nagyobb legyen a sajttortában a szeletünk, hanem mindig az ügyfelekért dolgozzunk. Kicsit lehet hogy túlzó, vagy patetikusnak hangzik, de szerintem a Számlázz.hu azzal, amit csinál, és amit tervez csinálni a következő néhány évben, azzal hozzájárul a gazdaság kifehérítéséhez. Ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az államnak több adóbevétele legyen, és így ahhoz is, hogy nemcsak azok a vállalkozók érezzék jobban magukat, akik a Számlázz.hu-val számláznak, hanem ezen keresztül az egész társadalom. Hiszen egy kifehérített gazdaság, a nagyobb adóbevétel lehetővé teszi azt, hogy mindenkiről jobban gondoskodjon az állam. Nyilván ehhez okosan kell elkölteni azt a pénzt, ami felől sajnos többünknek komoly kétségei vannak… Összességében, ha lehetek annyira naiv és optimista, hogy ebből a többletből valamennyi pénz jut arra, hogy a társadalom egészének jobb legyen, akkor minden egyes perc, amit itt töltünk, megéri.
Azt gondolom, hogy a Számlázz.hu (és ez nem az én érdemem), nagyon sokat letett az asztalra. Ha azok, akik elköltik a plusz pénzt, amit a Számlázz.hu tevékenysége által a vállalkozók befizetnek adóként, ők ugyanilyen felelősen gondolkodnak, akkor tök oké, akkor minden rendben van. Ha meg nem, akkor ők is nézzenek magukba, és nézzék meg a célt, hogy miért szolgálnak ott, ahol szolgálnak. (A miniszter ugye szolgálót jelent, és nem uralkodót.)

Munka után

– Megtennéd, hogy magadról is mesélsz valamit? Mi inspirál, mit csinálsz munka után?

– Kis túlzással gondolkodhatnánk azon, hogy eladjuk a házat és beköltözünk valami uszodai öltözőbe. Mert a fiam utánpótlás válogatott úszó, szép reményekkel. Máténak nagyon komoly céljai vannak, és az egész család (ideértve a nővérét, Esztert is, aki a műszaki egyetemen tanul, és szintén nagyon komoly eredményei vannak), sok áldozatot hoz azért, hogy ezek a célok teljesülhessenek, de szerintem ez teljesen rendben van.
Nekem volt egy komoly álmom, hogy meddig szeretnék dolgozni, és mit szeretnék utána csinálni. De egyre többször fordul meg bennem, hogy én annyi sokat kapok és kaptam (az egész életemben) mindenkitől, hogy azért ebből illene valamit törleszteni. Sokat gondolkozom azon, hogy ennek mi a legjobb módja. Menjek el mentősofőrnek? Vagy betegtologatónak egy kórházba? Vagy mi az, amivel az ember törleszthet? Mert szerintem a világnak úgy kellene működnie, hogy ne csak elvárjuk, hogy kapunk, hanem adunk is. Én kaptam nagyon sokat és most is kapok nagyon sokat. Nem szeretném úgy befejezni az életemet, hogy ebből nem adtam vissza. És nem pénzt, mert pénzt könnyű adni. Meg én elkölteni is szeretem. Hanem valamit, ami másoknak jó.

– Ki legyen a következő, akivel beszélgetek, és miért?

– Tóth Attila. Mert amikor idejöttem, Janit leszámítva vele beszélgettem a legtöbbet, tőle tanultam a legtöbbet a Számlázz.hu-ról.

Elolvasnád a sorozat többi részét is?