– Azt szeretném, hogy lássák az emberek: egyformák vagyunk, ugyanolyan problémák, csalódások, érzések, szerelmek – mondja Viktor, aki vak.
„Vakon hiszek” a címe a verseskötetének, ami ingyen elérhető.
Demeter Viktor: 1993-ban kezdtem írni, 7 évesen, braille írással. Ezek a versek már nincsenek meg, megsemmisültek, nem tetszettek. Az első vers, amit megtartottam 1999-ben született, 13 éves voltam. Kiskamasz. Azóta is nagyon kritikusan vagyok magammal. A verseskötetet is nagyon szigorúan válogattam, bár a végére kicsit megenyhültem: vannak versek, amiket először kivettem, aztán visszatettem. A tervem az volt a kötettel, hogy legyen egy ilyen: rólam a kislányomnak. Kittit egyedül nevelem 1,5 éves kora óta, 7 éves, az idén iskolába megy. Aztán arra gondoltam, ha már összehoztam, olvassa el más is. Azért lenne fontos ez, hogy minél többen lássák, amit én kristály tisztán látok: pont ugyanolyan ember vagyok, mint bárki és pont ugyanolyan kamasz voltam, mint bárki, ugyanazokkal a küzdelmekkel, problémákkal, érzésekkel. Hasonlóak vagyunk. Ezért is adom ingyen, hogy minél több emberhez eljusson ez az üzenet. Persze, ha valakinek tetszik és fizetne érte, annak nagyon örülök, az is a kislányomé lesz.
Ezt meg kell mutatni? Úgy értem, van olyan, akinek el kell mondani, hogy egy vak fiú ugyanolyan fiú, mint bárki más?
Hajaj, igen, nagyon is. Kevés jó tapasztalatom van. Pedig átlagos férfi vagyok, átlagos kamasz voltam. És igen, erről kell beszélni, kell arról beszélni, hogy mindenki más, én például úgy vagyok más, hogy vak vagyok, de ez nem tabu, a vak nem csúnya szó. Szerencsére sokan segítenek nekem ezen az úton. Tudom, hogy alig olvasnak verset az emberek manapság, ezért hangoskönyvet is szeretnék. Nem olyan régen álmodni sem mertem, hogy egyszer színészek olvassák fel a verseimet. És most ez történik, már 30-40 felvétel van:
Bozsó Péter, Czető Roland, Csőre gábor, Galbenisz Tomasz, Kökényessy Ági, Kőszegi Ákos, Makranczi Zalán, Moser Károly, Rékasi Károly, Rosta Sándor, Seszták Szabolcs és Zámbori Soma és még jönnek az újak.
Így még több embert érhetek el. De tervben van egy teljesen más könyv, egy humorosabb, kicsit cinikus kötet, az én történeteimmel, a vakságom történeteivel. És itt még nem állnék meg. Szeretnék videókat, videóban feldolgozni témákat, ami közelebb hozza az embereket egymáshoz, a másfajta emberekhez.
És hogy kerültél hozzánk, a Számlázz.hu-hoz közel? Sosem láttad a felületet és sosem láttál minket?
Amikor vállalkozó lettem, nagyon örültem, hogy állíthatok ki számlát, nagyon jó érzés, hogy „nini, ide is eljutottam, hogy ilyet csinálhatok”. A MostSzámlázz, ami a mobilomon működik, nekem jobban bejött. Nem használható tökéletesen az oldal, nem akadálymentesített, de már az is nagy szó, hogy tudom használni. Az ügyfélszolgálatotok hozzáállása nagyon pozitív, először velük beszéltem és azonnal válaszoltak, segítettek, innen tudtam, hogy kedves emberek dolgoznak itt. Később, mikor személyesen beszélhettem veletek a Számlázz.hu születésnapján, az nagyon jó volt, barátságos légkör volt nálatok, jó volt megismerni titeket.
Amikor megkaptam tőled a verseskötetet, és kinyitottam, az első vers szívenütött, elkezdtem olvasni és nem értettem, mintha más írta volna. Aztán láttam a dátumokat, a régiek, az ifjúkori versek vannak elöl, az újak, maiak hátul. Úgyhogy én hátulról kezdtem olvasni és így jutottam el a tini Viktorhoz.
Igen, egy fejlődést is szerettem volna bemutatni, ahogy én és a verseim fejlődtek.
Kitti hallott már olyan verset, amit te írtál?
Igen, most, hogy a hangoskönyv készül, hallotta, tetszett neki, gondolom, a hangulatát szerette, azt mondta: „Olyan szép!”
